2011. január 25., kedd

35. hét - Kukucs!

Hogy mire nem képes a technika?!
Egy fagyos januári délutánon egy csillogó magánrendelőbe lépünk. Kint a felirat  hirdeti 4D UH - Babamozi. Izgatottan várjuk a sorunkat a nagy bőrfotelekben. Lassan vánszorognak a percek... Majd hosszas várakozás után egy elsötétített szobába vezetnek. A férjem kényelembe helyezi magát a kispapáknak fenntartott fotelban. Én felfekszem az asztalra, a pocakomat bekenik zselével, bekapcsolják a falon lévő hatalmas plazmatévét.
Függönyt fel! Kezdődhet az előadás!
A megszokott fekete-fehér kép helyére narancssárga girbegurba felhők úsznak be. És láss csodát! A kavargó forgatagban egyszer csak feltűnik egy aprócska arcocska. :)
Egy pici babaszem, egy pici babaszáj, egy pici babaorr.
Kukucs!
Meglessük a titkokat: hogyan is készül egy baba.
A szülők ámuldoznak: tényleg ő a mi kisbabánk? Nahát, ki hitte volna? Az ultrahangos néni is lelkendezve becézgeti. De ő ránk se hederít. Az igazak álmát alussza. Csendesen. Titkosan. Fejét a méhlepénybe fúrja, puha párna. Kis kezét az arcához vonja, úgy bújik, picit fészkelődik. Majd álmosan emeli a pilláit: ki az? Ááá, csak ti vagytok. Már alszik is tovább, puha, meleg barlangjában.

Amikor így látom őt a monitoron keresztül, szelíd mosolyt rajzol arcomra a pillanat varázsa. Nem olyan elsöprő érzés, mint várnánk, inkább csak olyan egyszerű, ábrándosan boldog állapot. Csak egy szerény, finoman rezgő jó érzés, mint az őszi szellő, vagy a gyertyaláng. Finom, melengető, simogató.

Később vissza-visszarévedek... Azon a  homályos képernyőn, az volt ott az én babám. Az volt a pici feje, pici karja, a gerince, a veséje. A pici szíve, dobogott.
Csak egy kis maszat ott a képen, de mégis ő az én pici egyetlen kislányom!




A családban a homályos képtöredékek kézről kézre járnak.
- Nahát! Pont, mint az apja! Tisztára az anyja!
- Dehogy! Az unokatesójára hasonlít.
- Á, nem! Az orra, az anyjáé!
- És már 2300 g, micsoda nagy baba!
És a család így befogadja. Magukénak érzik. Igen, igen, közülünk való. Üzenetet küldött nekünk, már majdnem útra kész. Hamarosan itt lesz, megérkezik családunk legkisebb, legfiatalabb tagja.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése