A férjem ölében fekszem, oda bújok hozzá. És csak lebegek a puha, meleg ölelésben. Néha bele kell gondoljon az ember a mulandóságába, hogy értékelni tudja a pillanatot, hogy belekóstolhasson az igazi boldogság ízébe. Szép és szomorú, hogy így van.
Ennél több
nem is kell Valentin napra: az én egyetlen szerelmetes férjecském
szeretetből font ölelése, az a jóleső érzés, ahogy a kezét melegen a
pocakomra helyezi és együtt figyeljük hogyan mozog odabent a pici
szentünk, kis bogárkánk, egyetlen édes kislányunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése