36. hét - Bölcső

Jaj, szegény csípőcsontom, jaj, az ízületeim, jaj, a bordáim, az izmaim!
Hol szúr, hol fáj, hol nyom, hol nem engedelmeskedik. A baba csak egyre rugdossa a bordáim odabent, ha rákezd csak úgy táncol a pocakon. A fejét tekergeti, hogy csikorog bele a csípőcsontom. Evés és séta közben levegő után kell kapkodjak. Lassan kezdem úgy érezni magam, mint egy rozoga nagymama. És még 6 hét hátra van. Ó, én szegény fejem. Ma mégis boldog vagyok.

Mert a férjem mégiscsak megcsinálja a bölcsőt. A nagypapa pedig lelkesen segít neki. Nagyon örülök.
Micsoda jó lesz abban ringatózni neked kisbabám.
A fiúk csupa szeretetből építik. Szeretetből lesz az alja, büszkeségből az oldala. Majd meglátod micsoda gyönyörű szép lesz. Látod, a Papa is hogy szeret téged. Nem énekelget neked, mint én, de olyan fekhelyet készít neked, amilyen nem lesz még egy a föld kerekén, senki másnak csak neked.

És kész a bölcső! Álomszép. Itt ringatózik a kövön. Testéből friss fenyőillat árad. Fehér és délceg és kedves. Oldala óvón öleli körbe a matracot. A két végén egy-egy szívecske mosolyog.
Én itt ülök felette ábrándos tekintettel simogatom kecses ívét. A két fiú büszkén feszít mellette. Ez jó mulatság, férfimunka volt!