Egy idő múlva elmúlt az első hetek euforikus boldogsága és az állandó aggódás is kissé alábbhagyott. Már olyan természetessé vált ez az új, más állapot. És a babára gondolni olyan egyszerű, mindennapi örömforrássá vált, mint beleszimatolni levegőbe illatozó tavaszi estéken, mint egy falevél bársony erezetén végigsimítani a kezedet vagy egy nyári tikkadt délutánon jeges limonádét kortyolgatni.
Látod, nem kell "nagy" dolgoknak történnie, hogy belekóstolhass a boldogságba, elég, ha megfogan benned az élet. De jól jegyezd meg az érzést, mert olyan mint a fagylalt, édesen olvad szét a szádban. Hiába forgatod, tartod a nyelveden, nem marad meg soká és később maximum csak felidézheted ízét. Azért csak spájzold el az emléket, jól jön majd, hűsítő enyhet adva, átvirrasztott forró nyári éjszakákon, mikor a fáradtságtól már a könnyed is kicsordul.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése